Szomolyai fekete cseresznye.
Szomolyai fekete cseresznye.
Érési idő: június 12-től
Szomolyai fekete cseresznye: kicsi, vagy közép nagy, sötétlilás bordó héjú, teljes érésben feketés piros, kellemes édes ízű, jellegzetesen zamatos, a legízletesebb cseresznyefajtáink egyike, félkemény, feketés bordó húsú, erősen festőlevű, gyorsfagyasztásra a legalkalmasabb fajta, párlatkészítésre nagyon jó, magas szárazanyag tartalma miatt dzsem készítésre kiváló
Termőképesség: középerős növekedésű, sűrű ágrendszerű, rendszeresen és igen bőven terem, korai érése miatt cseresznyelégy nem károsítja, esős időjárás esetén gyümölcse sajnos hajlamos a repedésre.
Szomolyai fekete cseresznye.
A Szomolyai fekete cseresznye elég ritkán hozzáférhető cseresznye fajta. A konzervgyárak nagy mennyiségben vásárolják fel, sűrítménynek, de termékszínezésre is használják. Ezért mi, cefrézésre tényleg csak kivételes esetben férünk hozzá, már csak az ára miatt is. Étkezési minőségben, még nem láttam 800Ft/kg-nál olcsóbb áron. Érett állapotában mézédes. Annyira édes, hogy pár szem elfogyasztása után, már nem is tudok enni belőle. De talán nem is ezért szeretjük igazán ezt a nemes fajtát. Sok jó, értékes cseresznyefajtánk van, de azt gondolom, hogy mind közül a legkülönb, ízét, zamatát a legjobban örökítő, pálinka készítésre a legalkalmasabb fajta, a Szomolyai fekete cseresznye. Párlata semmilyen más cseresznyével össze nem téveszthető. Aromás, markánsan étcsokira emlékeztető zamatával, szinte elbűvöli fogyasztóját.
De nézzük meg a fajta jellegzetességiről írt Szomolyai véleményt:
Szomolyai fekete cseresznye.
A Szomolyai fekete cseresznye világszerte híres gyümölcs.
A faluban élő emberek sok szőlőt termesztenek, mivel a falu az egri borvidékhez tartozik. Ezek ellenére a falu a cseresznyéjéről lett híres, ugyanis sehol nem érik ebből a gyümölcsből ilyen fekete, mint a falu határában. A mi cseresznyénk inkább fekete színű, mint piros, talán épp ez adja a különlegességét. Május végén, június elején, mikor beérik ez a zamatos csemege, sok gyereket lehet látni fekete szájjal a környéken. Sajnos már egyre kevesebben gondozzák az itteni cseresznyefákat, egyre több terület marad parlagon, egyre több az elhagyott, kiszáradt fa.
A közelmúltban két döbbenetes hírt hallottam ezen a téren. Az egyik a chilei cseresznye. Érdekes, hogy jobban megéri külföldről behozni, mint a hazai mezőgazdaságot támogatni. Pedig az országban megtermelt javak biztos, hogy nagyobb hasznot hoznának hazánknak, mint az ilyen külföldi támogatások.
A másik, a Starkl kert című mezőgazdasági csomagküldő újságban láttam, hogy reklámozzák az új árujukat, a szomolyai fekete cseresznyét. Érdekes dolog, mert nagymamám egyszer elültetett egy Szomolyáról vitt cseresznyefát a pár kilométerre lévő szomszédos Noszvajon. Mikor el kezdett gyümölcsöt érlelni a fa láttuk, hogy közel nincs olyan, mint ami nálunk érik.Persze a Szomolyai fekete cseresznye is sokkal finomabb lesz, ha főzőnkön egy ráillő deflegmátor működik!