Pálinkafőzés finomítás

Pálinkafőzés finomítás

 

pálinkafőzés finomítás

No akkor kezdjük.

Kezdjük el a lefolyt alszeszünk finomítását, amit azért teszünk, hogy pálinkánk megteljen ízekkel, zamatokkal, és elválasszuk a nem kívánt párlatrészektől. Mindjárt kezdjük is azzal, hogy megmérjük az alszeszünk szeszfokát. Ha 20-25%-os, nincs tennivalónk. Ha több akkor viszont ki kell hígítanunk erre, vagy ezt megközelítő értékre, hogy a pálinkafőzés finomítás megkezdődhessen. A hígításhoz  BÁRMILYEN, akár csapvíz is megfelel. Ez két dolog miatt fontos. Az első, hogy mert ha nem hígítjuk ki, akkor nem lesz igaz amit a következőkben mondok!

A rézeleje (ami ugye metilalkoholban gazdag párlatrészt jelent),  25%-os alszeszt feltételezve a finomításkor, az alszesz kb 0,5%-a  lesz.

Ezután jön az elő párlat. Ez leginkább a régi ragasztóra, a  Technokolra, vagy körömlakklemosóra,(aceton) emlékeztető szagú folyadék. Ez sem véletlen, mert magas az etil-acetát tartalma! Ez szintén (25%-os alszeszt feltételezve) kb 1%-a lesz az üstbe beöntött anyag mennyiségének. Tehát a pálinkafőzés finomítás lényeges feltétele a kihígítás.

A másik dolog amiért fontos a kihígítás, mert a hígabb alszesz finomításakor, élesebb határvonal lesz, az egyes párlatrészek között. Nem, vagy nem elégségesen hígított alszesznél az egymás után lefővő frakciók, jobban összemosódnának, ezzel megnehezítve a pontos elválasztást. Ezzel esetlegesen kidobnánk értékes párlatrészeket, a pálinkafőzés finomítás során. Az is fenn állhat, hogy olyan rész kerülne a középpárlatukba, ami nem belevaló.

Ezeket a részeket külön kell választani a pálinkafőzés finomítás folyamán, a majdani pálinkánktól! Nem belevaló, zavaró, minőségrontó, és akár az egészségre is káros lehet. Ezek csak körülbelüli értékek, az igazán jó pálinka nem nélkülözheti a “gazda ízlelését”! A pálinkafőzőt alszesz főzésekor, nyugodt szívvel szinte teletölthetjük, mivel az alszesz már nem fog felhabzani. Ha a rézelejét és az előpárlatot elvettük, (a 25%-ra hígított alszesz, kb 1,5%-át!!!), jöhet az igazi pálinka, a középpárlat.

Na ez kell nekünk! Ezt isszuk.

Ízleléskor, ez kellemes, gyümölcsre emlékeztető ízű,  illatú, de még erős. Ezt én úgy szoktam kóstolni, illatozni, hogy a kifolyó párlatot az ujjamra folyatom. Mivel kezünk meleg, ezért intenzívebben illannak el róla az illatok. (lásd az asszonyok is a csuklójukra fújják a parfümöt, mikor szeretnék kipróbálni az illatát mert magasabb azon testtáj hőmérséklete) A  pálinkafőzés finomítás nem nélkülözhet az igazán jó szaglást! Nagyon pontosan el lehet választani így a párlatrészeket. Persze kóstolni is szoktam, az ujjamról. Aztán valahol 45% körül,(párahőmérőn ez 93-94 fok) elkezdhetjük az utópárlat elválasztását. Ez nem törvény! Minden alszesznél máshol indul meg az utópárlat. Na itt már ott kell lennünk, és kóstolni, kóstolni, kóstolni. A  pálinkafőzés finomítás nem nélkülözheti jelenlétünket.

Mikor megérzünk egy nem odavaló, mosogatólére hajazó, savanykás a szakirodalom szerint “főtt,fazékízt”, illatot, na akkor jött el az idő az utópárlat elválasztására. Hibás felfogás, ezzel a “trutyival” visszaengedni a pálinkánkat 50 térfogat százalékosra! A pálinkafőzés finomítás célja, pont az, hogy ezeket a párlatrészeket leválasszuk. Pálinkánkat inkább desztillált vízzel (gyógyszertárival és nem benzinkutassal!) vagy Szentkirályival (buborékmentessel) szoktam beállítani a kívánt erősségűre. A kihígítást óvatosan végezzük. Kívánatos, hogy a párlat, és a víz kb egyforma hőmérsékletű legyen! Mindig a pálinkához öntsük a vizet, és sohasem fordítva. Lassú kevergetés mellett, folyton mérve a szeszfokot, érjük el az általunk jónak vélt töménységet. Ez mindenkinél más lehet. A pálinkafőzés finomítás, pont ezt a szabadságot adja meg nekünk. Magam 48-50%-ra szoktam beállítani a szeszfokot. Hogy melyiket hova, azt a pálinka fajtája határozza meg.

Ezzel be is fejeztük, a pálinkafőzés finomítás témát. Ha egyéb kérdés lenne, a fórumunkon szívesen válaszolok.

 

Vélemény, hozzászólás?